IV. Rész

Nézőpont: Quinn Deneuve Hyder
Music: Kelly Clarkson - Because Of You

Nem siettem haza, úgy voltam vele, hogy minél később érek haza annál jobb. Tartottam tőle, hogy Chris és köztem ismét nagy veszekedés fog kitörni, de ezúttal már én sem hagyom magam. Nem törődök bele a sorsomba amit ő szánt nekem, a ridegségét nem tűröm tovább és ezentúl ahogy Jace mondta.....a régi Quinn leszek. Ahogy beléptem az ajtón máris Chris-szel találtam szemben magam. - Megmondanád, hogy hol voltál eddig? - rögtön kérdőre vont, idegesnek tűnt, de most először nem aggódtam amiatt hogy esetleg megbántottam vagy megfogom bántani, mert ő sem törődik az én érzéseimmel. - Jace és én együtt töltöttük a napot. - vontam meg a vállam. - És mégis hogy gondoltad ezt? Egész nap itthon sem voltál. - továbbra is firtatta a témát egyre mérgesebben. - Miért te talán itthon voltál? Nem hiszem. - válaszoltam flegmán. - Jó ideje egyetlen egy nap sem vagy itthon, úgyhogy szerintem nem te vagy a legmegfelelőbb személy arra hogy szemrehányást tegyél nekem. - mondtam nyugodt pillantását vetve rá majd kikerülve őt a konyhába indultam. Nem akartam tovább hallgatni őt.

- Ne fordíts nekem hátat ha hozzád beszélek. - indult meg utánam, de nem törődtem vele, a hűtőbe nyúlva kivettem egy tasak vért és feltépve azt inni kezdtem. - Emma-nak szüksége van az anyjára te pedig itt hagytad, Daisy vigyázott rá egész nap. - szem forgatva hallgattam tovább, de ahogy Emma szükségleteiről kezdett beszélni én magam is dühbe gurultam. - Emma-nak nem csak az anyjára van szüksége. - csaptam az asztalra a tenyeremmel, még én magam is megrezzentem a hangos csattanástól. - A lányunknak családra van szüksége amit te már jó ideje nem adsz meg sem neki sem nekem. Elegem van Chris...abból ahogy viselkedsz velem. Elég volt! - suttogtam az utolsó mondatot. - Sajnáltatod önmagad. Hibrid lettél, nagy dolog! Nem vagy már kisgyerek, fel kellene tudnod dolgozni a változásokat. De te nem teszed csak sajnálod magam minden nap. - kicsit sem fogtam vissza magam, egyenesen a szemébe mondtam a véleményem. - Na látod pontosan ez az ami miatt nem vagyok itthon, nem értesz meg engem, soha nem is értettél meg. - reagált ingerülten. - Mia megért téged, nem igaz? Neked nem is kell több, csak ő. - vágtam vissza. - Ne kezd el ismét a féltékenységi jelenetet. - emelte fel a mutató ujját megálljt parancsolva de nem foglalkoztam vele. - Igazad van Chris....féltékeny voltam....az voltam egészen eddig. De tudod mit? Most már....egyre kevésbé érdekel. Viszont ha te oda mész ahová akarsz akkor én is. - jelentettem ki határozottan de mire bármit mondhatott volna erre, megszólalt a csengő. - Ki lehet az ilyen későn? - néztem az órára majd az ajtó felé indultam hogy kinyissam, de amint megpillantottam az ajtó másik végén álló személyt még a lélegzetem is elállt. - Cami? Mit keresel itt? Már vagy...öt éve nem láttalak. - néztem a nővéremre meglepetten és talán még egy kis öröm is volt bennem, hiszen ő a testvérem és hiányzott. - Bonjour ma soeur! - jelent meg az arcán egy erőltetett mosoly. - Bármilyen meglepő de nem hozzád jöttem. Hol van a férjed? - kérdezte miközben belépett a házba, de közben már meg is pillantotta Chris-t. - Oh látom már. - mutatott előre, a következő pillanatban pedig egy szempillantás alatt suhant Chris elé. - Hozzád jöttem farkas. - ragadta meg egyik kezével a torkát és felemelve nyomta a falhoz. - Jace ma felhívott és mesélt nekem arról, hogy nem igazán úgy bánsz a húgommal ahogyan azt megérdemelné. - beszélt miközben a másik kezét Chris mellkasába fúrta. - Érzed ezt? A kezemben tartom a szívedet és ha úgy akarom akkor kitépem a mellkasodból. - hallhatóan szorított a tartásán, mert Chris halkan felnyögött a fájdalomtól. - Quinn a húgom és nem örülök neki hogy pont egy ilyen férget szeret, de ha már így alakult legalább tisztelhetnéd. - beszélt tovább úgy mintha én ott sem lennék. Őszintén meglepett az amit csinált de főleg az hogy értem teszi, hogy....megvédjen. - Elég volt Cami! Engedd el! - léptem közelebb, bármilyen jól esett hogy engem véd, nem bírtam szenvedni látni a férfit akit szeretek. - Téged nem kérdeztelek Quinn. - vetett felém egy pillantást aztán újra Chris-re nézett.

 - Szóval sógorkám? Megértettük egymást? - kérdezte mosolyogva, a nővérem mindig is szerette az ilyen játékokat, mint valami pszichopata. - Nem hallom? - szorított még egyet Chris szívén. - Meg...- nyögte ki a választ végül Chris. - Helyes. - Cami elégedetten felsóhajtott majd a földre lökte Chris-t. - Most jössz te Quinn. - fordult felém és közelebb jött. - Nyugi téged nem bántalak. - mosolygott rám amikor látta rajtam a félelmet. - Van számodra egy jó hírem. - vett a kezébe egy rongyot és letörölgette a kezéről a vért. - Apánk hajlandó téged visszafogadni. - jelentette ki miközben helyet foglalt az egyik konyhaszéken. Én először nem is tudtam rá összpontosítani mert azt figyeltem hogy Chris hogy van, de szerencsére kutya baja sem volt. - Tessék? - kérdeztem aztán vissza a nővérem felé pillantva. - Jól hallottad. Vissza jöhetsz a családodhoz. Tudunk róla hogy már van egy gyereked is aki sajnos az apja faját is örökölte, de apánk hajlandó a lányodat is befogadni és unokájaként szeretni. Esélyt kínál neked arra hogy helyre hozd a hibádat. - én csak hallgattam őt szótlanul. - Milyen hibát? - suttogtam. - Eldobtad a családodat egy ilyenért. - mutatott Chris felé. - Szerelmes lettél, megértem, de öt év eltelt és most a férjecskéd semmibe sem vesz téged. Szerintem nincs tovább miért maradnod. Gyere velem. Gyere haza. - sétált elém és egyik kezét a vállamra tette. - Az igazi családodhoz. - nézett a szemembe. - Én...- akadt el a szavam, először nemet akartam mondani az ajánlatára, de aztán ahogy Chris-re néztem bevillant hogy az elmúlt pár hónapban tényleg borzalmas lett az életem, a férjem nincs mellettem, egyedül vagyok és magányos. - Én....- kezdtem ismét bele miközben már könnyek szöktek a szemembe. - Gondolkodhatok rajta? - kérdeztem végül. - Mi? Quinn miről beszélsz? Küld el....te már ide tartozol. - Chris is megszólalt, de ettől csak még inkább összezavarodtam. - Holnap délután indulok vissza New York-ba, addig Jace-nél leszek. Ha addig nem jössz oda, akkor tudni fogom, hogy a döntésed, nem. - Cami ügyet sem vetve Chris-re válaszolt a kérdésemre és most én sem figyeltem másra csak rá. - Rendben. - bólintottam. - Akkor én megyek is. Gondolkodj el ezen. - indult meg az ajtó felé. - Cami! - szóltam utána. - Te és Jace gyakran beszéltek egymással? - kíváncsiskodtam, hiszen én erről mit sem tudtam. - Gyakran felhív hogy informáljon rólad. A testvérem vagy Quinn....csak nem hiszed azt hogy öt év alatt nem figyeltelek? - nevetett és erre én is elmosolyodtam. - Köszönöm. - öleltem át szorosan is aztán kisétált az ajtón.

- El akarsz vele menni? - szólalt meg ismét Chris mögöttem én pedig rögtön felé fordultam. - Nem tudom...talán igen. - sóhajtottam. - A házasságunk már nem működik. Minden nap elmész és késő este jössz haza, fáradtan. És abban a pár percben is amit együtt töltünk, folyton vitatkozunk. Talán jobb lenne ha elmennék. Te pedig Mia-val tölthetsz minden percet. - törölgettem le az arcomról a könnyeimet amik csak nem akartak elfogyni. - De én....szeretlek. Nem akarom hogy elmenj és azt sem hogy magaddal vidd Emma-t. Maradj velem, ígérem többet nem hagylak magadra. Nekem nem Mia kell hanem te. Bármit megteszek azért hogy velem maradj. - közelebb jött hozzám és a mondandója végén átölelt de én nem tudtam már hinni neki, ezért egyszerűen kibújtam az öleléséből. - Gondolkodnom kell. - néztem rá időt kérve és egyszerűen elsétáltam tőle egyenesen fel az emeletre de ezúttal nem a hálószobába hanem a vendégszobába, egyedül akartam lenni.......