III. Rész

Nézőpont: Quinn Deneuve Hyder
Music: Bastille feat. Ella - No Angels

Reggel korán ébredtem, éppen csak hogy feljött a nap. A házban még nyugalom és csend volt, mindenki aludt. Óvatosan megmozdulva fordultam az oldalamra és ahogy egyik kezemre támasztottam a fejem Chris arcát kezdtem figyelni. Hosszú percekig néztem őt, miközben rengeteg gondolat kavargott a fejemben és emlékek villantak fel előttem. Hiányzott hogy átöleljen úgy ahogy minden reggel és minden este tette, egymás ölelésében aludni....hiányzott a törődése az hogy összebújjunk, egyszerűen....hiányzott a férjem. Néhány könnycseppet éreztem legördülni az arcomon amiket sietve törölgetni kezdtem, majd Chris is ébredezni kezdett. Visszafordultam a hátamra fekve, hogy ne vegye észre az arcomon az érzéseimet. - Jó reggelt. - szólaltam meg rekedten, nem nézve rá. - Neked is. - éreztem magamon a pillantását, féltem hogy észre vette a könnyeimet. - Miért sírsz? - végül rákérdezett, tudhattam volna hogy képtelen leszek leplezni előtte. - Nem sírok. - tagadtam minden erőmet összeszedve. - Látom, hogy hazudsz. - ülő helyzetbe húzta magát. - Nem hazudok. Miért sírnék? - vontam meg a vállam és felültem.

- Nem tudom...azért kérdeztem. Mostanában nem tudok kiigazodni rajtad. - az utolsó mondatára felkaptam a fejem és úgy néztem rá mint ha rosszul hallottam volna. Pont ő mondja nekem hogy nem tud kiigazodni rajtam miközben ő változott meg és egyszerűen nem értem. - Nincs semmi bajom. - mondtam végül inkább kerülve egy újabb vitát, legyen igaza ha ettől jobban érzi magát. - Akkor jó. - bólintott majd a szekrényhez lépve öltözködni kezdett. - Ma is későn jövök. - jelentette be. - Oké. - kezdtem én is öltözködni, nem akartam előre szólni neki, hogy ma én is későn jövök, majd meglátja amikor haza jön. - Akkor majd este. - kisétált az ajtón, semmi csók vagy ölelés, mintha idegenek lennénk egymásnak. Rosszul esett, rosszabbul mint valaha, de közben indulnom is kellett, ezért annyiban hagytam a dolgot. Magamhoz vettem a táskám és a kabátom majd kocsiba ültem és elindultam Jace-hez. Amikor megérkeztem a házához, nagyot sóhajtva szálltam ki a kocsiból és elindultam az ajtó felé. Arra gondoltam hogy meglepem ezért nem is tudta hogy jövök, egy kis hallgatózás után észrevettem hogy még alszik, ennek örültem mert abban bíztam hogy így még jobban meglepődik majd. Halkan osontam be a házba egyenesen a szobájába, ahol megpillantottam őt.

Nem sok tartotta hogy elnevessem magam és ezzel lebukjak, de szerencsére nem így történt. Vámpír létére alvás közben a hallása nem a legjobb. Hang nélkül vettem le magamról a cipőmet és a kabátomat majd óvatosan odamásztam mellé az ágyra. - Jó reggelt. - hajoltam fölé már mosolyogva. Ijedten nyitotta ki a szemeit, ezen pedig még jobban nevetni kezdtem. - Quinn....a frászt hoztad rám. - pislogott még álmosan. - Ilyen ijesztő vagyok? - kérdeztem játszott szomorúsággal. - Nem vagy ijesztő, csak meglepődtem mert nem minden nap ébred az ember arra hogy valaki bemászott mellé az ágyába. - mosolyodott el ő is. - Rég nem láttalak. Mi szél fújt erre? - kérdezte miközben egyik kezével átölelt én pedig mellé fekve a fejem a vállára hajtottam. Ez a törődés hiányzott, hogy valaki engem is megértsen, hogy valaki foglalkozzon velem. - Hiányzott a legjobb barátom ezért gondoltam meglepem. - válaszoltam halkan. - Nem baj ha ma veled töltöm a napot? - kérdeztem még jobban hozzá bújva, jól esett hogy átölelhetem, Jace-nél jobb barátot nem is kívánhatna az ember magának. - Persze hogy nem baj. De ki vigyáz Emma-ra? És mit szól a férjed ahhoz hogy nem otthon vagy? - simogatta a kezem. - Daisy vigyáz ma Emma-ra, önként felajánlotta, hogy én is kimozduljak kicsit otthonról. Ami pedig Chris-t illeti...nem hiszem hogy bármi is érdekelné ami velem kapcsolatos. - sóhajtottam szomorúan. - Ezt hogy érted? Csak nem vesztetek össze? - érdeklődött tovább. - Még ha csak egy vitáról lenne szó. - hunytam le a szemem és ismét könnyek szöktek a szememben, majd néhány könnycsepp legördült az arcomról, Jace vállára. - Quinn, mi a baj? Mond el. Tudod hogy rám számíthatsz bármiről is van szó. - kicsit megemelkedett hogy fölém hajolva a szemembe nézhessen. - Tudom...és hálás vagyok érte. - szipogtam. - Chris már nem az aki volt. Amióta hibrid lett, teljesen kizár az életéből. Minden reggel elmegy Mia-hoz és este jön haza. Azt mondta hogy azért mert csak ő érti meg, én pedig nem...mert vámpír vagyok. Olyan mintha utálna. - a sírás még inkább magával ragadott és már nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek. - Eddig sem kedveltem őt túlzottan ezek után meg főleg. - ölelt át Jace hogy megvigasztaljon. - Már jó pár hónapja hibrid, ezek szerint azóta ilyen? Hónapok óta tűröd tőle hogy semmibe vegyen? - meglepettnek tűnt, na igen....már vagy fél éve nem találkoztunk, így nem is tud semmiről sem. - Igen. - bólintottam. - Nem ismerek rád Quinn. Hol van az az erős lány aki voltál? Ötszáz éve ismerlek, de soha nem láttalak még ilyennek. Emlékszem amikor először találkoztunk....Magabiztos, harcias lány állt előttem aki kész volt megölni bárkit aki nem úgy bánt vele ahogy megérdemelte. Hol van az a Quinn? - ahogy beszélt, rá kellett jönnöm, hogy igaza van. - Nem tudom. - néztem fel rá szomorúan. - Feladtad önmagad amikor Chris belépett az életedbe. - olyan komolysággal mondta mindezt hogy kezdtem attól félni hogy csalódott bennem. - Ha szeretsz valakit, azért bármit megteszel. Bármit. Én annyira szerettem Chris-t hogy feladtam az életem amit addig éltem, többé nem vadászok vérfarkasokra és a családomat is elveszítettem emiatt. Nem vetem a szemére hogy mi mindent tettem én a kapcsolatunkért, csak azt szeretném ha....megint olyan lenne mint az elején. De napról napra kezdek belefáradni a várakozásba, a türelmem kezd elfogyni és attól félek hogy hamarosan vége lesz a kettőnk történetének. Már csak Emma köt össze minket. Persze szeretem, mindig is szerettem és szeretni is fogom, de ez nem mehet így tovább. - ahogy egymás után kimondtam a szavakat, egyre biztosabb is lettem az igazamban. - Megértelek, de mindennek van egy határa. Te már eleget tettél a kapcsolatotokért, ideje hogy ő is bizonyítson. És ha nem teszi...márpedig abból amit elmondtál úgy tűnik nekem hogy nem teszi....akkor nem érdemeli meg sem Emma-t sem pedig téged. - Jace szavai csak erősebbé tettek, felnyílt a szemem, ezek után nem fogom magam hagyni, ezt eldöntöttem. - Egyébként Daisy ötlete volt hogy ma eljöjjek hozzád és csak késő este menjek haza, hogy Chris féltékeny legyen. De nem tudom hogy beválik e. - jegyeztem meg halkan, téma váltásként. - Velem akarod féltékennyé tenni? - kérdezett vissza meglepetten. - Nem hinném hogy ez összejön, Chris tudja jól hogy mi ketten csak barátok vagyunk és soha nem volt és nem is lesz több. Ő sem hülye. - kételkedett abban hogy Daisy terve sikerrel jár, én azonban bíztam benne. - Majd meglátjuk, mindenesetre egy próbát megért. - vontam vállat.

- Ezek szerint csak Daisy terve miatt jöttél? - morcos képet vágva meredt rám, én pedig nevetni kezdtem. - Nem, dehogy. - ráztam meg a fejem ellenkezve. - Csak vegyítettem a kellemest a hasznossal. - nevettem. - Örülök, hogy átjöttél. Sűrűbben is meglátogathatnál. - ismét átölelt én pedig a nyakába fúrtam az arcom. - Mostantól többször jövök, megígérem. - bújtam hozzá szorosan. - Figyelj csak Quinn! - húzódott el egy kissé hogy a szemembe nézhessen. - Az előző témára visszatérve....- komolyodott el ismét. - Ha bármi van amiben segítségre van szükséged, csak szólj. A családodra ugyan nem számíthatsz, de én itt vagyok neked. Ha nem bírod tovább, az ajtóm mindig nyitva áll előtted és Emma előtt is, legyen szó csak egy látogatásról vagy akár hosszabb időről. Bármi van nyugodtan hívj. - jól esett a támogatása, ezt pedig egy halvány mosollyal adtam tudtára............Egész délelőtt beszélgettünk és hülyéskedtünk, aztán délben kimásztunk az ágyból, felöltözött és elvitt ebédelni. A délutánt a parkban töltöttük aztán visszamentünk a házába ahol közösen csináltunk vacsorát. Egész nap nevettem, szórakoztató volt a társasága és fel is töltődtem energiával, ezután a nap után már nem éreztem magam gyengének, erőtlennek és ami ennél is fontosabb....nem voltam már annyira boldogtalan. Miután megvacsoráztunk átmentünk a nappaliba ahol még egy filmet is megnéztünk, persze felét nem is értettük mert közben is egymást szórakoztattuk. Elmúlt éjfél amikor végül elköszöntem és elindultam haza....