II. Rész

Nézőpont: Daisy Hyder
Music: Iyeoka - Simply Falling

Hamar eltelt a nap, az időm nagy részét Logan-nel töltöttem, de késő délután hazajöttem, mert mindenképpen beszélni akartam a bátyámmal. Egyszerűen nem tehetem meg azt hogy nem szólok bele az életébe, mert valakinek észhez kell térítenie persze nem biztos hogy hallgat rám mert makacs típus akárcsak én, de kész vagyok bármit megtenni az igazamért. Borzalmas végig nézni ahogy tönkre megy a házassága és ráadásul úgy hogy ő maga a hibás. Már reggel eldöntöttem és nagyjából kigondoltam hogy mit mondok majd neki de szokásához híven ma sem jött haza időben. Már majdnem éjfél volt amikor belépett az ajtón, Quinn és Emma már rég aludtak, én pedig azonnal Chris elé is álltam, mielőtt még lerázhatott volna.

- Szánnál a húgodra pár percet? - néztem rá már most dühösen. - Baj van húgi? - aggodalmasan fordult felém és ezt igennek vettem a kérdésemre. - Igen, baj van. - bólintottam majd leültem a kanapéra és vártam hogy csatlakozzon. - Történt valami? Vagy Logan és közted van probléma? - helyet foglalt mellett és rögtön faggatni kezdett. - Nem az én kapcsolatomért kellene aggódnod Chris, hanem a tiédért. - világítottam rá miről is akarok beszélni vele. - Oh! Szóval erről van szó. - sóhajtott. - Quinn mondott neked valamit? - szemei gyanakvóan összeszűkültek. - Nem. Nem is kellett mondania semmit sem, mert mindig képben vagyok, ugyanis hallom ha veszekedtek ami mostanában mindennapos. - válaszoltam. - Chris! Miért változtál meg? - a hangom elgyötört és keserű volt. - Nem változtam meg, legalábbis a személyiségem nem. Hibrid lettem, nem akartam de az lettem. Ezenkívül ugyan az vagyok aki eddig. - meggyőző volt de nem eléggé. - Tényleg? Ezek szerint te ilyen vagy? Olyan férfi aki reggel elmegy és este jön haza, hanyagolja a feleségét, a kislányát, a húgát és a barátait? - néztem rá kérdőn. - Chris! Észre sem veszed hogy mindent tönkre teszel magad körül. Egyedül akarsz maradni? Szerinted Quinn meddig bírja még? Mikor lesz elege? Mikor mondja azt hogy kész, vége ennyi volt? - próbáltam rávilágítani arra ami rá vár ha így folytatja tovább. - Én nem hanyagolok senkit sem. De nekem is szükségem van egy kis szabad levegőre. - vállat vont, tudtam hogy nem veszi komolyan amit mondok. Ide kevés lesz a szép szó. - Nekem meg úgy tűnik hogy az egyetlen amire szükséged van az Mia. - egyszerűen kimondtam, elég volt a kertelésből hiszen mindketten tudjuk hogy mi a fő probléma. - Már megint Mia! Nem tettem semmi helytelent és ő sem, csak barátok vagyunk. Őszintén remélem Daisy hogy nem te tömöd tele Quinn fejét mindenféle hülyeséggel. Mia-val egyszerűen csak barátok vagyunk. - ideges lett, mostanában amióta hibrid hamarabb ki lehet hozni a sodrából de ez nem feltétlenül rossz dolog. - Nem tömöm tele a fejét semmivel, ő maga is látja a lényeget. Legalább ne nézd ostobának. Tudod mit Chris...én megpróbáltam hatni rád, beszélni, de hiába. Makacs vagy sőt....rosszabb. És tudod mit? A testvérem vagy és szeretlek de....igazán megérdemelnéd hogy Quinn faképnél hagyjon. Szívesen megnézném hogy ha ő és a lányotok eltűnne az életedből akkor te mihez kezdenél. - bólogattam a szavaimra. - Inkább foglalkozz a saját dolgoddal. És ha ennyire nem tetszik ami ebben a házban van akkor nyugodtan el is mehetsz. Az ajtó nyitva áll, Logan biztosan szívesen lát téged. - meghökkentem hallva amit mond, soha nem beszélt így velem és nem csak a hangoskodásról van szó hanem arról, hogy szinte elzavart a házból. Ő már tényleg nem az a Chris aki eddig volt, ő már nem a bátyám. - Hé! Miért veszekedtek? - Quinn jelent meg a lépcső tetején majd lesétált hozzánk. - A húgom ismét olyan dologba üti az orrát amihez semmi köze. - Chris válaszolt a kérdésre aztán felment az emeletre feltehetően a szobába, részéről le is lett zárva a téma. - Mi történt Daisy? - Quinn átölelt úgy ahogy egy védelmező testvér tenné, ahogy Chris-nek kellene. - Beszéltem vele, de hiába. Semmi értelme nem volt. A végén oda jutottunk hogy burkoltan elküldött a házból. - röviden válaszoltam aztán nem bírtam tovább néhány könnycsepp jelent meg a szememben. - Tudod hogy milyen mostanában. De ne vedd a szívedre. És természetesen ez a te otthonod is, nem mész sehová. - próbált megvigasztalni és az amit mondott mindennél többet jelentett nekem. Mindig is kedveltem őt és nem hiába.

- Köszönöm. - szorosan öleltem magamhoz, aztán egy gondolat futott át az agyamon. - Nagyon magabiztos. El sem tudja képzelni hogy te elhagynád. Annyira biztos abban hogy te mindent elnézel neki. De itt lenne az ideje hogy kicsit....megingassuk a magabiztosságát. - csak halkan beszéltem, hogy Chris még véletlenül se hallja amit mondok. - Ezt hogy érted? - húzott Quinn a konyhába hogy rendesen tudjunk beszélni. - Kíváncsi vagyok hogy mi lenne ha holnap este megjönne és nem találna téged itthon. Csinálj valami programot magadnak, neki pedig ne szólj róla. Talán átérzi azt hogy milyen neked. - javasoltam már mosolyogva. - Daisy nem hiszem hogy ez jó ötlet. Nem akarom hogy azt higgye hogy én...hogy én....- nem fejezte be a mondatot. - És nem akarok vele veszekedni sem emiatt. - csóválta a fejét. - Quinn! Ha nem teszed, ha nem adsz neki okot a kételkedésre, ha nem teszed vele azt amit ő tesz veled akkor talán soha nem lesz ennek vége. És tudod mit? Ha féltékenységi jelenetet rendez akkor legalább tudni fogod hogy még mindig szeret, amiben persze én biztos vagyok, de azért nem árt a megerősítés. - győzködtem szüntelenül. - Nem is tudom...de végül is igazad van. - halványan elmosolyodott, láttam rajta hogy tetszik neki a gondolat hogy felkeltheti Chris figyelmét. - Holnap akkor én vigyázok Emma-ra, te pedig szabadnapot kapsz. - kacsintottam rá biztatóan. - De mégis mit csináljak egész nap? - tűnődött el de én már tudtam a választ. - Jace? Ő a legjobb barátod, de mostanában nem sokat láttad, nem igaz? - kérdeztem egyben ötletnek is szánva, nem féltem hogy több lenne közöttük mert szinte testvérként viselkednek egymással és ez pont kapóra is jön. - Rendben. Akkor holnap meglátogatom Jace-t és vele töltöm a napot. - láttam rajta hogy örül, bizonyára már hiányzott neki. - Már alig várom hogy lássam Chris arcát amikor holnap este közlöm vele hogy még nem vagy itthon. - nevettem fel halkan. Bíztam benne hogy most ez majd segít visszazökkenteni a bátyámat abba az életbe amiben nem is olyan rég még boldog volt. Mia pedig nem ellenfél, ha kell én magam törlöm ki Chris életéből. - Remélem azért nem lesz ebből baj. - sóhajtott majd az emelet felé indultunk. Én az én szobámba mentem, Quinn pedig az ő hálószobájukba. Érdekes napnak ígérkezett a másnap, de vártam....bízva a változásban....