I. Rész

Nézőpont: Quinn Deneuve Hyder
Music: Josh Henderson - Close To You

Reggel amikor felébredtem Christian már a fürdőben volt. Kicsit hallgatóztam a házban, Emma még aludt a szobájában ahogy Daisy is a sajátjában. Nagyot nyújtóztam majd a szekrényhez lépve a ruháim között kezdtem válogatni, hogy mit vegyek fel ma, végül egy egyszerű kék farmer és egy rózsaszín póló mellett döntöttem. Egy anya számára a kényelem a legfontosabb.

Mire felöltöztem Chris is végzett a reggeli zuhannyal és a szobánkba sétált. - Jó reggelt. - mosolyogtam rá jó kedvűen és egy gyengéd csókot leheltem ajkaira. - Jó reggelt. - mosolyodott el miközben átkarolta a derekam. - Arra gondoltam hogy ma elvihetnénk Emma-t reggeli után sétálni a parkba. Csak mi hárman. - kezeim a nyaka köré fontam továbbra is mosolyogva. - Jó lenne, de ma nem fog menni. Már megbeszéltem Mia-val hogy átnézek hozzájuk. - a válasza rögtön elvette a kedvem mindentől és a jó kedvem is egy pillanat alatt elillant. - Mostanában elég sok időt töltesz vele. - jegyeztem meg. - Csak nem vagy féltékeny? - kérdezte közben úgy nézve rám mintha nem lenne rá semmi okom. - Féltékeny? Nos...talán nem lenne indokom rá? - húzódtam el és az ágy szélére ültem így nézve fel rá. - Hetek óta, minden nap vele vagy. Az elején még megértettem hogy segíteni akarsz neki hogy megszokja a vérfarkas átok velejáróit, de ennyi idő után már nem tudom mi újat tudnál még neki tanítani. És persze az sem segít ezt elfogadnom hogy ő az exbarátnőd. Szóval hogy választ adjak a kérdésedre...igen, féltékeny vagyok. - vontam meg a vállam szomorú sóhajjal. - Ez már nem csak arról szól hogy segítek neki, mert már nincs is szüksége rá. Teljesen megszokta már az új helyzetét. Azért töltök vele ennyi időt mert....- félbe hagyta a mondatot majd a szekrényhez sétált és öltözködni kezdett. - Mert? - nem hagytam annyiban a dolgot, nem veszekedni akartam, csak rájönni hogy miért érzi jobban magát az exbarátnőjével, ahelyett hogy a családjával lenne. - Azért mert ő megért engem. Olyan dolgokról tudok beszélni vele amiről mással nem. Vérfarkasnak születtem de már hibrid vagyok és ezt csak egy vérfarkas értheti meg. Te vámpír vagy....nem értheted hogy milyen nekem ez a változás. - kikerekedett szemekkel hallgattam végig. Fájt hallani mindazt amit mondott, hiszen én vagyok a felesége velem kellene beszélnie ha valami bántja de ő inkább Mia társaságát élvezi.

- Tudod nehéz lenne értenem, ha egyszer nem beszélsz velem. Esélyt sem adtál hogy esetleg én legyek az aki megért téged. - most már egy kis idegesség is végig járta a testem de próbáltam nem kimutatni és visszafogni magam. - Quinn, te vámpír vagy. Soha nem értenéd meg. - úgy mondta mintha megvetné azt ami vagyok és azt hiszem ennél fájóbbat nem is mondhatott volna nekem. - Igen...vámpír vagyok. - bólogattam rekedten. - De feladtam mindent ami ezzel jár azért hogy veled legyek, mert szeretlek. - néztem rá úgy hogy érezze mennyire megbántott. - Ez szemrehányás akar lenni? Nem kényszerítettelek semmire. Nem kértem hogy mondj le a családi vállalkozásról csak az én kedvemért. - gúnyos volt, a családi vállalkozás kijelentéssel pedig természetesen arra utalt hogy az én fajtám vadászik az ő fajtájára és valamikor régen én is ezt tettem, de aztán megismertem őt. Beleszerettem, de megváltozott, már nem az a férfi akihez hozzámentem. - Nem kérted, de megtettem mert én őszintén szerettelek és még most is szeretlek. De úgy látom hogy te....te már...nem úgy érzel irántam ahogy régen. - töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról. - Te is tudod hogy ez nem igaz. Szeretlek ugyanúgy ahogy eddig. - leguggolt elém hogy megfogja a kezem de amint felém nyúlt én elhúzódtam, nem akartam hogy megérintsen, ezek után mindenben kételkedtem amit eddig valaha mondott nekem. - Mia már biztos vár rád....ne várasd meg. - néztem az ajtó felé, ezzel jelezve hogy jobb ha most tényleg elmegy. - Menj! - kértem szinte hang nélkül. - Este megbeszéljük ha megjöttem. - indult meg lassan az ajtó felé, majd amikor rájött hogy erre választ hiába vár egyszerűen kisétált a szobából majd a házból, aztán már csak az elhajtó kocsi hangját hallottam. Kellett pár perc míg összeszedtem magam és a konyhába indultam, ahol már Daisy ügyködött valamit a kávéfőzővel. - Jó reggelt. - köszöntem neki kedvtelenül. - Neked is. - fordult felém kedves mosollyal az arcán. - Lenne pár perced beszélni? - kérdezte miközben helyet foglalt a konyhaasztalnál. - Persze. - ültem le én is, ahogy ránéztem tudtam hogy valami komoly dologról lesz szó. - Hallottam a reggeli vitátokat. - amint ezt kimondta tudtam hogy mi lesz a téma.

- Daisy ne haragudj de nincs kedvem veled is vitába szállni, sem pedig magyarázkodni. - próbáltam kedves maradni már amennyire ez jelen pillanatban lehetséges volt. - Nekem nem kell magyarázkodnod. Én pont hogy a te pártodon állok. - csak nem hagyta annyiban a dolgot, viszont az amit mondott igencsak meglepett. - Tessék? - néztem rá értetlenül. - A bátyám nagy tuskó tud lenni és mostanában az is. Elhanyagol téged és Emma-t is, nem lehet vele normálisan beszélni, végig sem hallgat, arról nem is beszélve hogy reggeltől estig Mia-val van. Az a csaj az agyamra megy. Ki nem állhatom. Szóval megértelek. - ahogy kezdtünk belemenni a beszélgetésbe tudtam hogy nem lesz itt vita szerencsére. - Köszönöm, hogy legalább te megértesz. De mi az amiről konkrétan beszélni akarsz? - érdeklődtem kíváncsian, mert kizártnak tartottam hogy csak a támogatásáról akart biztosítani. - Igazából ez egy kérés lenne. - végre kezdett a lényegre térni. - Hallgatlak. - biztattam. - Mostanában elég sokat veszekedtek és tudom hogy ez elég kapcsolat romboló hatású, de kérlek....tarts ki a bátyám mellett. Kedvellek, az sem érdekel hogy vámpír vagy. Nekem soha nem volt a két faj közti ellenségeskedésben szerepem, nem érdekel hogy ki micsoda. Én a személyisége szerint ítélem meg az embereket és te vagy a tökéletes társ a bátyámnak. Nem szeretném ha Mia közétek állna és te feladnád a házasságotokat harc nélkül. - láttam Daisy-n hogy őszintén és teljesen komolyan beszél, jól esett minden szava. - Nem áll szándékomban feladni a házasságomat. Ez miatt nem kell aggódnod. Meg sem fordult a fejemben. - mondtam közben a kávé is kész lett amiből mindkettőnknek öntöttem. - De tudod egy kapcsolat két emberen múlik és ha Chris úgy dönt hogy....vége akkor nem tudok semmit sem tenni. - ebbe bele sem akartam gondolni de sajnos ez a lehetőség is fennállt. - Igen tudom, de bízom benne hogy nem megy el az esze és beszélni is fogok vele, erről biztosíthatlak. - bólintott. - Kedves tőled, tényleg, de nem akarom hogy emiatt veszekedjetek. - persze jól esett a támogatása de nem akartam hogy a két testvér miattam kapjon össze, főleg így hogy tudom milyen amikor a testvéreid hátat fordítanak neked, nem telik el egy nap sem hogy ne hiányozna a nővérem és a bátyám. - Nem tetszik ahogyan Chris viselkedik veled, Emma-val, velem és a barátainkkal. Úgyhogy lesz bőven okom vele veszekedni. Az sem érdekel ha megsértődik. Szembesíteni kell azzal hogy nem csak a faja változott meg hanem a személyisége is. - úgy tűnt hogy elhatározta magát ezért nem is próbáltam  tovább lebeszélni....Pár pillanattal később Emma sírt fel a szobájában ezzel a beszélgetést meg is szakítva........